Rovarok okozta parazitózisok

Szőrtetvesség (mallophagosis): A kutya szőrtetvességét a Trichodectes canis, a macskáét a Felicola subrostrata okozza.Ezek apró szárnyatlan lapos testű rovarok. Fejük a testhez viszonyítva nagy, a tornál mindig szélesebb. Szájszerveik rágásra alkalmasak, így mandibulájuk erős. 3 pár járólábuk van, ezek karmokban végződnek. A Trichodectes canis a kutya szőrbundájában, főleg a fejen, a füleken, a nyakon és a háton tartózkodik. Tápláléka levált hámpikkely, bőrváladék, vér.

Tünetek: Élénk mozgásukkal és a bőrre jutott anyagcseretermékeikkel viszkető érzést váltanak ki. Emiatt az állatok élénken, esetleg szünet nélkül vakaróznak, tetrészeiket dörzsölik, szőrzetüket rágják. Ezért excoriatiók keletkeznek, amelyekből - szennyeződés folytán - gyulladás jöhet létre: a bőr kipirul, feltűnően korpázik, a szőrtakaró hiányossá válik.
Jól takarmányozott, megfelelő körülmények között tartott állatokon a tetvesség nem jelentkezik súlyos formában. Ennek ellenkezője arra utal, hogy az állatok valamiben (fehérje-, vitamin-, szervetlensó-, nyomelem-,) hiányban szenvednek.

Az enyhe szőrtetvesség észrevétlen maradhat. Az erősebb invázió megállapítása az állatok erős vakarózása és a szemmel is jól látható paraziták miatt nem okoz nehézséget. Csupán arról lehet szó, hogy el kell különíteni tőle a valódi tetvességet.

Védekezés: Számos szerves klór-, foszfát-, karbamát- és piretrumtartalmú készítmény rendelkezésre áll, amelyet permetezés, porozás és fürdetés formájában alkalmazhatunk.
Kutyák tetvessége ellen e szerek bármelyike alkalmazható, de macskákat biztonsággal csak a piretrumtartalmú vagy az amitráztartalmú anyagokkal szabad kezelni.
A terápiás beavatkozás mellett meg kell szüntetni azt az ellenálló képességet csökkentő tényezőt, amelynek következtében létrejöhet a súlyos szőrtetvesség.

Valódi (vérszívó) tetvesség (anoplurosis): Valódi vagy vérszívó tetvek okozzák, amelyek csupán fejük felépítésében különböznek a szőr- és tolltetvektől. A fej soha nem szélesebb a tornál és a szájszervek nedvszívásra alkalmasak, ezért a mandibulájuk és maxillájuk csökevényes. A fejnek egy hátranyúló betüremkedésében alakult ki a szúrócsap, amelynek segítségével fel tudják venni a táplálékot (vér).

Tünetek: Kórtani jelentősége hasonlít a szőr- és tolltetvekéhez, azzal a súlyosbítással, hogy gazdájától vért von el, s a táplálkozási módjából kifolyóan különféle ragályanyagokat terjeszthet.

Bolhásság (siphonapterosis): A kutya és a macska bolhásságát a Ctenocephalides canis és a C. felis okozza, de megtelepedhet rajtuk az ember bolhája , a Pulex irritans is.

A bolhák sajátságos felépítésű latero- laterálisan lapított, szárnyatlan 2- 3,5 mm hosszúságú rovarok. Testüket igen ellenálló sötétbarna cuticula borítja., amelyen a különféle fajokra jellemző elrendezésben változatos felépítésű képletek (tüskék, szőrök, fésűszerű képletek) nagy tömege foglal helyet. Szájszerveik szívásra alkalmasak.

Tünetek: A bolhák vérszívásukkal károsítják gazdaállatukat, továbbá ragályanyagok terjesztői vagy paraziták köztigazdái lehetnek. A vérszívást erős viszkető érzés kíséri, ami az állatokat élénk vakaródzásra készteti. Megfigyelték azt is, hogy a bolhacsípés szenzibililálhatja a gazda bőrét, s ez aránylag enyhe invázió esetén is súlyos allergiás bolhaekcéma kialakulására vezethet.

Az állat vakaródzása a túlérzékeny bőr sérülésére, excoriatiók kialakulására vezet. Súlyos esetben a bántalom vérszegénység kialakulását, lesoványodást okozhat. A bolhásság a bántalom jellegzetes okozóinak előfordulása révén könnyen megállapítható. A bolhásságtól differenciálni kell a tetvességet és a rühösséget.

Védekezés: A bolhásság megszüntetése - jóllehet számos igen hatásos szer áll rendelkezésre - csak jól átgondolt program következetes végrehajtása révén lehetséges.

Rühösség (sarcoptosis, notoedrosis, otodectosis): A sarcoptosis okozója a Sarcoptes scabiei var. canis. Erősen fejlett, rágásra alkalmas szájszerveik, vaskos végtagjaik vannak.
A nőstények közvetlenül a bőr stratum germinatívuma fölött vájt járatokban tartózkodnak. Előrehaladtukban 3-4 naponként 1-1 petét raknak. Az embrionális fejlődés mintegy 5 nap. A hímek kialakulása összesen 14, a nőstényeké 21 napot vesz igénybe és egy, ill. két nymphaalak közbeiktatásával folyik. A hímek a bőr felületén tartózkodnak, ahol a megtermékenyítésre váró nőstények után kutatnak. A nőstények élettartama kedvező körülmények között 2 hónapra tehető és ez idő alatt mintegy 40 petét termelnek.

Tünetek: A bőr hámrétegébe való befurakodás helyén apró hólyagocska jön létre, amelyet szövetnedv tölt ki. Ez hamarosan felfakad, és helyén a megalvadt szövetnedv alkotta pörk, keletkezik. A nőstény vájta járatot a szervezet védekező reakcióként elszarusodó sejtekkel béleli ki. A jó ellenálló képességű gazdában ez a védekezési reakció a nőstényt peterakásában, s így az atkák gyors elszaporodását, következményesen pedig a klinikailag is manifesztálódó rühösség kialakulását gátolhatja. Ugyanis olyan vastag szaruréteggel béleli a járatokat, hogy a nőstény energiája csupán a teljes eltokolódás ellen való védekezésre elég; nevezetesen, hogy felszaggassa a járat elején képződő szaruanyagot. A csekély számú atka miatt a rühösség tünetmentes marad, vagy az atkák esetleges gyengülése miatt (pl. a napfény ibolyántúli sugárzásának hatására) spontán gyógyulásra kerül sor.

Az ellenálló képesség csökkenésekor azonban nem tud megfelelően védekezni a szervezet az atkák ellen, populációjuk egyedsűrűsége rövid idő alatt óriásira nő. A klinikai rühösség is hamarosan jelentkezik: a bőr kipirul, majd gyulladt lesz, pörkök fedik, a szőrzet kihullik. Az állatok szünet nélkül vakaródznak, és hamarosan lesoványodnak. A rühatkák szoros kontaktus körülményei között az emberre is átvándorolnak, különleges hajlamosító tényezők esetén (az ellenálló képesség csökkenése) erősen elszaporodhatnak, és többé- kevésbé tartós klinikai rühösséget okozhatnak.

A kutyák Sarcoptes-rühössége a fejen kezdődik, és innen terjed át a test egyéb részére.

Védekezés: A rühösség megszüntetésére számos vegyület áll rendelkezésre permet vagy fürdő formájában. Ez azonban csak az egyik teendő, hiszen meg kell szüntetni azokat a tartási és takarmányozási tényezőket, melyek az állatok ellenálló képességét csökkentik.

Kullancs okozta parazitózisok: A kullancsfélék- a Metastigmata rend, Ixodoidea főcsalád képviselői - tetemes nagyságú (jóllakott nőstényeik 6-10 mm hosszúra is megnőnek), bőrszerű, olykor szembetűnő színű és mustrázatú, gyengén szőrözött cutikulájú atkák. Hazánkban a kutyán (ritkán a macskán) az Ixodes ricinus, a Hyalomma punctata és a Dermacentor pictus fordul elő. Időleges paraziták, mert a gazdát csupán táplálékszerzés céljából keresik fel.

Tünetek: A kullancsok vérszívásukkal és ragályanyagok terjesztésével károsítják gazdáikat. A D. pictus a kutya Babesia canis nevű spórás véglényének a köztigazdája. Hazánkban olyan súlyos kullancsinvázió, amely a gazda vérszegénységét okozná ritkán, fordul elő. A kullancsok jelenlétének felderítése jellemző felépítésük miatt nem okoz gondot. Távoltartásuk a kutyától, macskától azonban igen körülményes. A már megtelepedett kullancsok eltávolítása valamely olaj rácsöppentésével nem okoz problémát.